Mátra, Bükk, és Karancs hegység északi oldalain, Heves, Borsod, Nógrád és Gömör részein, mindegy ötven faluban és községben találkozhatunk Mikszáth Kálmán  „Jó Palócaival”.  Jókedvű, tiszta, elmés de hirtelen természetű, ha kell „duzzogó”, ha megharagitják akár verekedős is, de emberbecsülő büszke ember a palóc.  Gazdagsága a kender, büszkesége a ló, a csengős ürüje, génes lúdja, hullámzó vetése, alma és diófája.  Származásuk bizonytalan, valmikor a honfoglalás alatt vagy után jelentek meg, többek szerint a kunokkal rokon nép, nevükben „síkon, gyepen lakó „ népet sejtettnek.

A születéseket víg mulatozással ülik meg, lakodalmaikat főleg ősszel tartják , vidám harcias és szilaj életkedvvel, aztán a menyasszonyi tánc után, a nép „elmegy a hajnalt járni”...(Kivonat a Kislexikonból)

Szeptember 12-én délután a Szent István katolikus templom kapujában felállitott sátorból esküvőre zendült meg a hegedű.  S jöttek csoportokban a meghivott falubeliek, közelböl-távolból a rokonok, ismerősök és barátok.  A zeneszó mellett, pohárkákba öntött gyűrüs pálinka fogadta a vendégeket.  Gyönyörű bőszoknyás, himzett blúzos, mellényes lánykák kinálták a vendégfogadó „sziverősitőt”.  (E sorok irója is megkerülte a templomkertet és kétszer állt a sorba.)  Már a fogadás is jelezte, hogy nem mindennapos élményt tartogat számunkra a 19-es számú Hunyadi Mátyás nevét viselő magyar cserkészcsapat itt, Amerika szívében.  S ami ezután következett, felülmúlt minden elvárást.  Az otthont felidéző, honvágyat gerjesztő, szépet rajzoló,  igazat valló forgatag közepébe találtuk magunkat és nem kellett sok ahhoz, hogy elfelejtsük, csak játékot élünk meg.

Megjött a násznép, csokros botjaikkal a vőfélyek, Lassú Boldizsár és Katona László, meg a vőlegény, Terdik Zsolt személyében, hogy kikérjék a menyasszonyt, Sándor Kingát.  Násznagy urunk Megyeri József kiséretével, Horváth Dániel, Pigniczky Bendegúz és Keve, Szilágyi Gergő és Mátyás és Szentkirályi Endre vigyáztak a rendre, hogy minden annak rendje és módja szerint történjék meg.  Úgy ahogy a hagyomány iratlan szabályai megkövetelik.

Az örömapa, Elekes Álmos, be kell vallani, egy kicsit gondban volt, ugy tünt mintha kételyei lennének a lánykéréssel kapcsolatban.  Meg is próbálta „elsózni” a lánya helyébe az anyját, Megyeri Piroskát, de a vőlegényt nem lehetett becsapni, tudta ő, hogy ki után vágyakozik az ő szive.  Igy aztán az apa beadta a derekát és kiszólitotta a lányt, aki menyasszonyi pompában jött ki a kiskapuhoz.  Nyoszolyó lányok, Daczó Jessica, Megyeri Csilla, Sándor Renáta, Vella Andrea, Vella Viktória és Vitális Melinda vették körül a menyasszont, mindannyian gyönyörű népi öltözetben, csokor mezei virág az őszi napsütésben.  A lánykérés ezután teljes rendben folyt le a násznép örömére, hiszen ezután jött csak a java.  S mindehhez a csalóka szép játékhoz a Forrás Együttes adta meg a zenei aláfestést.  Muzsikájukkal még szebbé tették az estét és bár nem csak palóc zenével szolgáltak, mégis szervesen beilleszkedtek a játékba.

„Hölgyeim! Uraim!  Az asztal megvagyon terítve.  Kés, tányér, kanállal, villával készítve.  Tessenek a vendégek helyre telepedni, asztaltársaikkal egy kicsit összemelegedni”.  És ekkor  megkezdődött a lakodalom.  A főszakács, Szilágyi Gyula, a tálak és fogások olyan sokszinűségével, az izek gazdagságával lepte meg a tisztelt vendégséget amire nincs példa.  A tyúklevest, birkapörkölt majd ludaskása követte.  Allig, hogy fellélegezett a vendégsereg, mindezt követte a sült tál, külömböző húsok sokasága, majd a töltött káposzta fejezte volna be a lakomát ha a gyomrok befogadhatták volna.  Mit lehet ehhez a lakomához még hozzá tenni? Jó bort és jó hangulatot, midkettőből volt elegendő.  A kukták Babochay András, Kerkay Béla, Mazzarisi Regina, Mártonffy István, Noé Katalin, Petrákovits Katalin, Sándor Anna, Szilágyi Kata Vitális Sándor és Mónika; a sütemények készitői Bozeki Bea, Bhuiya Nóra, Boettcher Bicok Teri, Bokor Zelma, Daczó Enikő, Davoux Boriska, Harkay Katalin, Megyeri Piroska, Petrákovits Marika, Rácz Enikő, Szilágyi Kata, Vella Katalin; a 6 ágú kalács mesterei Vitális Mónika és Sándor, Noé Katalin, Stétz Andrea és Zemnicky-Katona Betsy; a kocsmárosok Daczó László, Fodor János, Katona Jenő, Németh Károly, Sándor Gusztáv, Vella András és a felszolgálók Bokor Erika, Bozeki Bea, Daczó Enikő, Arvajovicova Darina, Davoux Boriska, Jókay Jutka, Major Klára, Noé Katalin, Petrákovits Marika, Puskás Ildikó, Sándor Anna, Vella Katalin, Vitális Mónika, Thomas Weatherby, Zemnicky-Katona Betsy, mindannyiuknak csak elismerés jár munkájukért.

A műsor egyik fénypontja a Bobita Tánccsoport volt. A gyerekek, Bozeki Johnny, Bárányi-Bujdosó Vilmos, Elekes Álmos, Kocs-Washburn Alexandra és Endre, Philips Ryan, Pigniczky Enese és Vajk, Stewart-Rácz Izabel és Szilágyi Péter, Philips Ildikó és Lisa vanDeventer vezetésével vastapsot kaptak a közönségtől.

 

És igy folytatódott tovább az este.  Jött a menyecske tánc és a mulatás kora reggelig.  Már aki birta!  A fiatalok igen, mi idősebbek már csak sohajtoztunk és úgy éjfél után hazafelé ballagtunk.  Ballagtunk, de jó érzéssel ballagtunk, szép volt, jó volt, ugy tünt mintha igazi lett volna, talán igazi is volt.  Köszönjük a főrendezőnek Petrákovits Katalinnak és munkatársainak a chicágói  Palóc lakodalmat.
Népi szokásaink, táncaink, muzsikánk, ételeink, játékos és sajátos rimeink szép csokrát nyujtotta át közösségünknek a cserkészek csapata.  Reméljük, hogy ez csak a kezdett és hamarosan újra lakodalomba fog szólitani bennünket a muzsika szó és akkor újra együtt mulathatunk Duna,Tisza, Maros és Bega partjai között a Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján és az Erdélyi hegyekben is.

Vissza...