Dombon van a babám,
Dombon van a babám nádfedeles háza.
Akarmerre járok, akarmerre járok,
Mindig oda vágyok.
Bár ne lenne dombon, hogy ne látnék oda,
Hogy ne látnék én el oda,
Az árva szívemnek,
A bánatos szívemnek százszor könnyebb volna.
Sírhat az a kislány, sírhat az a kislány,
Kinek nincsen párja.
Kiáll a kapuba, kiáll a kapuba, s a babáját várja.
Én könnyen nevetek, százat is szeretek,
De csak egyet szívből igazán,
Magyar cserkész vagyok, szeretőm elhagyott,
Jaj, de boldog vagyok.
Vissza... |
|
