Alig vártuk hogy eljöjjön a kirándulás napja, ugyanis megbeszéltük hogy április 24-én találkozunk a Chicagói 19-es csapat leánycserkészeivel.

Tekintsd meg a többi képet is a kirándulásról!

Már péntek este elindultunk Clevelandból, és tervünk az volt hogy megalszunk egy állami parkban Indiana és Ohio határán és majd másnap folytatjuk az utat. Egy kabint béreltünk ki a Pokagon Állami Parkban. Mikor megérkeztünk, a Parkszállóban kellet regisztrálni. Ott volt egy nagy parti és egy néni, aki talán túl sokat ivott, elkezdett velünk beszélgetni és nem akarta abban hagyni a meséit. Próbált rábeszélni minket, hogy béreljük ki a "Finding Nemo" mozit. Ezen nagyon sokat nevetünk, hiszen mi cserkészek vagyunk és cserkésziesen kabinba szállunk meg, olyan kényelem hogy mozi, hát arról szó sem lehetet. Kisült hogy a kabinba volt televízió, fütés/hütés, két dupla ágy és egy egész benti fürdoszoba!! Az est nagy izgalma csak annyi volt hogy Andi hálózsákjában valamit felfedezett, merészen utána kapott és a tavalyi táborból való zokniját áthajította a szobán. Éva, Andi, Szilvia és Megan ágyban aludtak, Stefi a földön aludt, de rossz helyen a két ágy közt így többször volt aki rá esett. Éva álmában beszélt... mint mindig.

A reggelit a kabin mögötti tópart melletti erdoben fogyasztottuk el csakhogy észbe tartsuk hogy ez azért cserkész kirándulás. Aztán autóba ültünk és a Duneshoz igyekeztünk. Egész ido alatt énekeltünk. Szilvia mindig mondta, hogy túl magasan éneklünk, Éva pedig állította hogy túl mélyen, de azért mindenki énekelt. A Dunes-hoz 2 órai út után megérkeztünk és már ott voltak a Chicagói leányok. Ismerkedés alatt százszor kellet mondani egymás nevét. Ott volt Reni, Móni, Stefi, Andi, Timi, Csilla és a parancsnokuk Andi. Felsétáltunk egy nagy dombra és teli lett homokkal a ciponk. A domb tetejérol legurultunk és valahogy Éva ruhájába került a legtöbb homok. Lefutottunk a partra és be a Michigan tó vizébe. A víz jég hideg volt, de Stefi azért többször neki futott a hullámoknak. Ö lett a legvizesebb. Aztán következett a nyárson sütés. Nem tudtuk hogy szabad-e fát szedni így hoztunk szenet de mire nyársra húztuk a virslit a tuz nem melegített így elmentünk fát szedni és azt a szén tetejére halmoztuk. Ettünk kolbászt, pillecukrot, sült almát és aztán következett az iránytu pálya. Mindannyiunknak Chicagói párja lett és így kettesével próbáltunk a pályán a jó irányba menni. Éva nagyon fázott, a fölhúzott zoknit a szandáljához és lába úgy nézett ki mint egy tevéé! Aztán még a rövidnadrágját is ráhúzta a nadrágjára, és akkor egy csoport amerikai fiú cserkész sétált el mellettünk!! Újból elhatároztuk hogy megmásszuk a Dunes-t. Két csoportra oszlottunk. Stefi vezetésével, Stefi, Éva, Andi, Timi és Szilvia elindultak a 8-as ösvényen. Két óriási hegyet megmásztak. De ez nem volt minden napi hegymászás mert ahogy az ember letette a lábát, csúszott lefelé a homokban. Szinte merolegesen haladtunk csak felfelé.

A másik csoport Csilla vezetésével a 7-es ösvényen haladtak. Semmi megeroltetés nélkül eljutottak a tó partra és vártak, vártak és vártak a másik orsre. Mikor oda ért a másik csoport kikellet venni mindenkinek a homokot a bakancsából, és aztán esni kezdett az eso. Szomorúan búcsút vettünk egymástól, de a jó hír, az hogy fogunk találkozni iskola táborban és Dobó táborban.

Vissza...