Chicago Hungarians

G. GYÖRGY JÁNOS:      70 ÉV VERSEI

ELŐSZÓ

Hetven év hosszú idő. Sok minden történik nemcsak egy ember életében, hanem a történelemben, kultúrák és társadalmak életében is. Így a versek, amik ebben a kötetben megjelennek nemcsak egy ember életét tükrözik, hanem a társadalmat, pontosabban társadalmakat, amiben élt és a történelmi eseményeket, amik hatottak rá. Ez elkerülhetetlen. Hogy ezek a hatások mélyen befolyásolták a verseket is, az vitathatatlan. Ezt nemcsak a témák és a kifejezések bizonyítják, hanem a külső hatásoknak nagy szerepük van abban is, hogy a verseknek nagyrészét edding senki sem olvasta, senki sem hallotta. Így igazán azt sem tudom, mennyit érnek. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy eddig nem hoztam ezeket nyílvánosságra.

De miért adom ki ezt a kis kötetet most? A versek nagyrésze, akármi is a témájuk, nemcsak magamról szól, hanem ugyanakkor egy üzenet is akar lenni. Az a csodálatos erő, amit ihlet-nek hívunk, arra szorítja, kényszeríti a költőt, írót, művészt, hogy valamit, ami legmélyebb létében fakadt, kifejezze, megossza másokkal. Ezt a kényszert eddig kielégítette, hogy a verset megírtam, néha elolvastam, esetleg itt-ott javítottam egy kicsit rajta. De az idő múlik és én öregszem. Az életben sohasem tudja az ember, mikor jön a halál, de 80 után ez már nemcsak egy homályos lehetőség, hanem egy valósággá válik, amivel az embernek számítani kell. Így aztán a kényszer is felébredt, és egyre erősebb lett. A végső lökést aztán az elmúlt nyáron néhány cserkésztestvérem buzdítása, sőt unszolása adta meg, akik egy pár versemmel megismerkedtek. Külön köszönet jár ezért nekik.

Ők azonban csak a legújabbak voltak a nagyon hosszú listán, ahol azok vannak felsorolva, akik hozzájárultak ennek a kötetnek megteremtéséhez. Ha szüleimtől és nagyanyámtól kezdve megpróbál-nám elsorolni mindazokat, akik ebben a nehéz munkában jelentős mértékben részt vettek, bizony több oldalra lenne szükségem, és még akkor is csak azok nevét tudnám felsorolni, akikre emlékszem. Ha valahogyan aztán felfedezhetném azokat is, akikről elfelejtkeztem, avagy akikről nem is tudtam, az egész kötetet a nevükkel tölthetném meg. Így inkább mindannyiunkra hálás szívvel kérem Isten áldását, aki egészen biztosan a legtöbbet tette értem. Ez legyen ajánlásom.

Még meg kell említenem, hogy nem szégyellem nevemet. Büszke vagyok szüleimre, őseimre és nem letagadni akarom őket, hanem hozzájuk méltó lenni. Ugyanígy büszke vagyok a családomra, azokra, akik azt a nevet hordják. Akkor miért használok itt egy álnevet?

Magyar verseket írtam, magyar embereknek szólnak. Egyrészt buzdított a magyar irodalom története. Nem akarom magamat hozzá hasonlítani, de gondoljunk csak például Petőfire. A magyar név felvétele tisztán tűkrözi a magyar nemzet majdnem hihetetlen erejét, amivel befogadja, és minden erőszak nélkül magába olvasztja az idegen népből betelepülőket. Magyar vagyok, és ha a közösség elé állok azzal, amit teremtettem, azt akarom, hogy a név, amin ismernek, az is magyar legyen.

A név, különben, amit választottam, igazán az én nevem, csupán kihagyom a családi nevemet és csak két keresztnevemet használom…

Ha a kedves olvasó nyer valami szépet vagy jót ezekből a versekből, kérem adjon hálát annak, aki ezt valóban megteremtette, az Úr Istennek.

2013 nyarán

G. György János

© J. G. Glaser, 2013

Egyes versek előadása vagy nyomtatásban, elektonikusan vagy hasonló módszerrel való nyilvánosság elé vitele a szerző nevének említésével megengedett.

ISBN: 978-0-9921301-0-7

Nyomtatta-printed by La Maison Primevere , McMasterville, Québec